GMate8 unfinished works - public domain

Valószínűleg aki a technológiában jártas, gondolkodott már el azon, hogy a titkosszolgálatok milyen korszerű mechanikákat használhatnak, ami még nem nyilvános.

Azt már világosnak tartom, hogy a katonai, illetve a hírszerzési szektor 5 évvel legalább, vagy egy évtizedes előnyt élvez a technológia terén, mint a nyilvános szektor. Ezen a gondolatmeneten elindulva, a titkosítási algoritmusainkra, és a biztonságosnak hitt kommunikációnk már rég nem annyira biztonságos, mint amilyennek azt jelenleg hisszük. Hiszen, ha elárulnák, hogy már nem az, akkor azt jelentené, hogy ezt az előnyt már nem tudnák kihasználni, hogy megfigyeljenek minket akaratunkon kívül, mert új, korszerűbb algoritmusok keletkeznének ezen hírek alapján. Fontos leszögezni, hogy ezen állítás bizonyosságát a titkosszolgálatok természete miatt nem tudjuk vizsgálni, csak találgatni lehet, vagy várni egy leleplezőre. Ami egy apróbb megnyugvást ad, hogy tudomásunk szerint ezen titkosszolgálatok is erősen függnek ezen technológiáktól, és nem szándékoznak kellemetlenül cselekedni önnönmagukkal. Viszont játszunk el a gondolattal, hogy valóban kihasználják azon sebezhetőségeit ezen korszerű technológiáknak, amiket a nyilvánosság még nem ismer. (Nevezhetjük igazából akkor zero day vulnerability-nek is) Tekintsünk például a Monero hálózatát. Sajnos közismert a Monero a kiberbűnözők között is, ezért az FBI egy bounty-t ajánlott fel annak, aki fel tudja törni az algoritmusát. Ha sikerül feltörni, az lenne a leglogikusabb lépés, ha ezt titokban tartanák, és csendben kihasználnák, hogy a többség nem tud róla, ezáltal is előnyhöz jutva, egyébként hasonlóan az Enigma feltöréséhez, ami a második világháború végeredményét pecsételte meg a harmadik birodalommal szemben.